|
Az alábbiakban rövid leírást adunk a csapágyak legfőbb jellemzőiről.
A csapágyakat két fő csoportba soroljuk az alábbiak szerint:
Az ipar néhány területét (nyomtató, fénymásoló, egyéb gyártás) leszámítva a felhasználásuk nem jelentős. Kis terhelések, kis fordulatszámok esetén kedvező megoldás az olcsó árfekvésük miatt. Anyaguk általában acél, bronz, teflon, műanyag - a felhasználási
területtől függően.
A legelterjedtebb csúszócsapágy a csúszófelületén teflonbevonattal rendelkező acélpersely.
A gépiparban és a mezőgazdaságban nagymennyiségben felhasznált gépépítő elem, melyeket a csapágygyártók változatos szerkezeti formákban készítenek, hogy különböző nagyságú és irányú terheléseket tudjanak felvenni, illetve a gépeknek, berendezéseknek
tartósan tudjanak megfelelő fordulatszámot biztosítani.
A csapágyak anyaga általában acél (csapágyacél, hőállóacél, savállóacél, szénacél), de speciális feladatokhoz vagy körülményekhez ezektől eltérő speciális anyagokat is felhasználnak a gyártásnál, mint pl. kerámiát,
műanyagot vagy éppen üveget.
A legelterjedtebb csúszócsapágy a csúszófelületén teflonbevonattal rendelkező acélpersely.
- alacsony indítási és dinamikus súrlódási nyomaték
- könnyen kenhető és kevés kenőanyagot igényel
- a legtöbb csapágy radiális és axiális terhelés felvételése is alkalmas
- alkalmazhatóak alacsoy és magas hőmérsekleten is
- előfeszítéssel növelhető a merevségük
- nemzetközileg szabványosak, sok helyen beszerezhetőek és csereszabatosak
A
gördülőcsapágyak csoportosítása felépítésük alapján
Külső és belső gyűrűből valamint a köztük lévő golyókból állnak, melyket egymáshoz képest az ún. kosár tart egyenletes helyzetben. A golyók egy a gyűrűkben lévő ún. golyóhoronyban futnak.
Ezt csapágytípust radiális terhelés felvételére tervezték, de egy kismértékű
axiális terhelés is megengedett.
Felépítése hasonló az egysoros mélyhornyú golyóscsapágyéhoz, azzal a lényeges különbséggel, hogy a gyűrűkbe lévő golyóhornyok asszimetrikusak. Ennek konstrukciós oka a csapágy hatásvonalának megváltoztatása.
Ezt a csapágytípust „vegyes”, radiális és
axiális irányú terhelések felvételére tervezték.
A csapágygyűrűk közti gördülőelemek kisméretü hengeres testek, melyek a gyűrűkkel vonal mentén érintkeznek. Ez biztosítja a nagyobb terhelhetőséget. A hengergörgős csapágyakat nagymértékű radiális terhelés felvételére tervezték.
A csapágygyűrűk között kúp alakú gördülőtesteket tartalmaz, melyekhez a gyűrűk belső felülete illeszkedik. Hasonlóan a hengergörgős típushoz a gördülő elemek és a gyűrűk vonalmentén érintkeznek.
Ezt csapágytípust nagymértékű radiális és
axiális irányú terhelés felvételére tervezték.
A tűgörgős csapágy szerkezetileg a hengergörgős típusra hasonlít azzal a különbséggel, hogy a gördülő elemek átmérője nagyon kicsi a görgők hosszához viszonyítva. Ennek fő oka, hogy a csapágy lényegesen kisebb helyen elférjen mint a hengergörgős.
A tűgörgős csapágytípust radiális
terhelés felvételére tervezték.
A beálló csapágyak két változatát különböztetjük meg a gördülő elemektől függően: "beállógörgös" - vagy más néven hordógörgös - és "beálló golyós". A csapágy külső gyűrűjének a belső fele a gördülőelemhez illeszkedő
ívelt felület mely lehetőséget biztosít, hogy a belső gyűrű a gördölőelemekkel együtt a külső gyűrűhöz képest kis mértékben (1-2 fok) elforduljon.
A golyós változat kisebb terhelés tud fölvenni, de cserébe nagyobb a megengedett fordulatszám, a hordógörgős változatnál lényegesen nagyobb a terhelhetőség de kisebb a megengedett fordulatszám.
Az axiális - vagy másnéven "talp", illetve "nyom" - csapágyak léteznek golyós és görgős kivitelben is. Két tárcsából (nyomótárcsák) és a köztük lévő gördülőtestekből állnak. Létezik axiális állógörgős változata
is ami abban kölönbözik a "beálló görgőscsapágytól", hogy egy görgősora van.
Az axiális csapágyak tengely irányú terhelést tudnak fölvenni, de ezen belül két csoportjuk létezik.
Az egyik csoportba tartozó csapágyakat csak egy oldalról ható erők, a másik csoportba tartozó csapágyakat kétoldalról ható erő felvételére tervezték.
Az "Y" csapágyegységek egy radiális golyóscsapágyból és egy öntöttvas, műanyag vagy acéllemez házból állnak, melyek formája és rögzítési módja nagyon változatos. A csapágy külső palástja és a ház belső (csapággyal érintkező) felülete
úgy van lekerekítve, hogy az egység "önbeállásra legyen képes.
A linearis csapágyak széles formavilággal és anyagválasztékkal rendelkeznek. A korábban leírt típusoktól abban különböznek lényegesen, hogy forgómozgás helyett egyenesvonalú mozgást valósítanak meg.
Ebből adódik szerkezeti különbségük is: a külső gyűrűt egy hüvely helyettesíti, a belső gyűrűt pedig egy tengely melynek alakja illeszkedik a hüvely alakjához. A gördülő testek golyók vagy görgők.
Azon csapágyfajták, melyek világméretekben
szabványosítottak, csereszabatosak, kiemelten gazdaságosan használhatóak fel a
gyakorlatban. Bizonyos feladatokra azonban a csapágygyártók előállítanak olyan csapágyakat is, melyek különféle berendezésekbe integrálódnak vagy más szerkezeti elemekkel egységet képeznek. Ilyenek például a szíjfeszítők, vízpumpák, kerékagyak, stb.
A gördülőcsapágyakat a gyártók és a kereskedők csapágyjel alapján tartják nyilván. A csapágyjel alapján megállapítható a csapágy fajtája, mérete, pontossága, belső szerkezete, stb. A csapágyjel számok és betűk összerendezéséből
adódik, mely három részből áll. (Részletes leírást a csapágyjelekről ezen az oldalon talál!)
- előjel: a csapágy pontossági osztályáról, a csapágyhézag mértékéről és egyéb különleges jellemzőkről ad felvilágosítást
- bázisjel: általános felvilágosítással szolgál a csapágy fajtájáról, bizonyos méreteiről
- utójel: a csapágy előjelét hasonló információkat tartalmaz
* * * * *
Tovább a Confidenza termékeihez
|
